Rántott hús.
Magyar ember, de mondhatjuk, hogy Kárpátmedencei, de még ide sorolhatjuk. A Milánó, (mert ott ez a Milánói módra), de akár Erdély környéki éhes embereket, távol otthonuktól egy- két hónap után, ki előbb, már kezdik érezni az elvonásos tüneteket, mert nem ehetnek rántott húst.
Hogyan oldjuk meg itt Sydneyben a feladatot? Bemehetnénk a két sarokra lévő magyar étteremben , mert láttam az étlapon, de mi van akkor, ha nem olyan? Ráadásul nem hallanám belső fülemmel a „megoldottam” tapsot.
Már három-négy hete cirkálok, a Coles és a Woolworths sorai között, és keresem a zsemlemorzsát. Mert itt jelen van a világ nagyon sok féle élelmiszere, és éppen ez nehezíti meg a keresést. Míg rátaláltam a bűvös Breadcrumbs feliratú zacskóra. Mert ez a kulcs, mert tojást, lisztet, kevés tejet, étolajat, sertés, vagy erre alkalmas egyéb húst szinte mindenhol lehet kapni. Már azon voltam, hogy szárított zsemléből magam reszelek, de még ez sem volt. Még egy feladat nehezítette meg a kivitelezést, hogy a húst ki kell klopfolni. Angolul mi a neve? Szótárban nincs, a fordítóprogram nem érti. A szomszédba menni, kölcsön kérni pedig furcsa, ráadásul nyugdíjas zenetanár, talán nem is értené mit szeretnénk. Úgy döntöttem ez a folyamat kimarad. Gondoltam az itten húsnak innen szép győznie. A versenyző: felsál, 8-10mm. szeleteket vettem , ráadásul ez nem kimondottan erre való comb rész, mert nagyon sovány, és kicsit kemény. Védőgázos csomagolásban tényleg nagyon szép volt. Talán 6 dollárba került 6 szelet. A rántott hús elkészítése tényleg nem nagy, dolog, inkább csak a biztonság kedvéért leírom. A hússzeleteket megsózom, majd lisztbe tejes-tojásos masszába teszem, végül egy műanyag tasakra kiöntött zsemlemorzsába forgatom, (így nem kenem össze a kezem, mert a sokadiknál mint egy kesztyű védőbevonat panírozódik a kezünkre).
Majd 170-180 fokos olajban mind két felét megsütöm (Ausztriában kevés vajon serpenyőben történik ez) és a tálba papír szalvétákra kiszedem a megsült szeleteket. Köretnek tettem hozzá előző nap elkészített párolt rizs . Előre csomagolt Letucce salátára egy kis Paul Newman miért pont Ő? ( talán nagy szakács!?) öntetet és, és jó magyar szokás szerint kevés porcukrot szórtam. Ez hasonlít legjobban az otthoni ízre. Mit ne mondjak nagy finom lett. A húsnak becsületére legyen mondva megpuhult. A panírozásnak éppen ez a lényege, hogy a tojás fehérje és a megsülő külső réteg egy külső bevonatot képez a hús körül, és a benntartott nedves gőzben jobban megpuhulnak a hús rostok. A korszerű táplálkozás hívei persze nem kedvelik ezt az ételt, mondván, hogy felszívja a zsiradékot, de ezeket a káros hatásokat , megfelelő hőfokú olajjal, és gondosan leitatott zsiradékkal csökkenteni, tudjuk