A tengerparti izgalom

Ma ezekkel a herkenytyűkkel volt tele a part, kék medúzaként ismerjük (blue bottle az itteni neve), egy ilyen csípte meg Barnánkat néhány hete. Talán nagyobb apály lehet, mert tegnap telihold volt. A csípés nagyon fájdalmas, szerencsére fél óra múlva elmúlik, addig lehet enyhíteni. Itt már eltérnek a csodamódok: melegvíz ( ez nincs a tengerparton), hidegvíz, ez már többnyire van a strandkijáratoknál, rovarcsípésekre való bőrnyugtató krém. Elvileg ez utóbbival lehet készülni, de hat hét óta most láttunk ilyet első alkalommal, mért is volna éppen nálunk?
De az igazi izgalmat úgy éltük át, hogy Barnánk előreszaladt és eltűnt! Mikor máskor?! Eddig minden alkalommal előrenyargalt a megszokott csendes kis partszakaszig, s mivel a tengerbe nem megy be (mert csak a hideg víz és a hullámzás zavarja) ezért eddig engedtük. Persze nagyon megijedtünk amikor nem találtuk, mert egyébként legalább két kilométeres a strand. A parton végigloholva kerestük, nincs meg! A strand középen vannak az életmentők , és a part felső részén az irodájuk. Végül odamentünk, persze ott volt, valaki odavitte éppen egy teniszlabdával játszott. Igen szimpatikus, közel két méteres vidáman harsány óriás próbálta síró anyját megvigasztalni, már egyébként a hangosbemondóba is kerestek minket, de én nem pontosan értettem, Judit meg nem hallotta. Hát!
Azért ilyenkor egy szülő nem tud elég hálás lenni annak aki ezt a rendszert kitalálta, aki megszervezte, és főleg azoknak akik a vasárnapjukat arra áldozzák, hogy elkószált gyerekeket megtaláljanak, vagy a fulladozókat szörfön kimentsék (itt csak ezzel boldogulnak a nagy hullámok miatt, esélytelen volna csak az úszás), elsősegélyt adjanak, újraélesszenek, vagy csak folyamatosan hangosbemondón terelgessék ki a tilosban fürdőket, persze az ő érdekükben. Itt a tilosban fürdés ugyanis azt jelenti, hogy az életmentők elérési körén kívül esik, s ezzel mindenki maga játszhat saját felelőssége szerint. Azt viszont mindenkinek tudnia kell, hogy nincs semmi esélye az 1,5-2 méteres hullámokban.